Udvarhelyi Híradó,  166. szám, 2008. Augusztus. 26, Kedd 

Egy rendezvény – egy színielőadás – sikere után igen kevés szó esik azokról, akik a háttérben vannak. Akik nem járulnak a közönség elé tapsot és sikert learatni, akiket az előadás után nem ünnepelnek. És érdekes, hogy ők, a „tapsárnyékban dolgozók” ennek örvendenek legjobban. Mert ez jelenti azt, hogy tökéletes munkát végeztek: az előadás gördülékenyen ment, elérte célját.

Egy-egy feszültséget feloldó, halk köszönöm hallatszik a kuliszszák mögött, energiameleget oda- meg visszaáramoltató erős kézfogások kíséretében. Így történik ez minden színielőadás alkalmával. Így történt ez a minap Máréfalván is, a Máréfalvi Mirákulum három sikeres előadása után. Különösképpen idén, amikor bebizonyosodott, hogy a Mirákulum nem egyszeri csoda, hanem élő hagyománnyá nőtt előadás. Hogy mitől? Attól az együttműködéstől, amelyet egy kis közösség, az Artera Alapítvány munkatársai és a máréfalviak, élükön a polgármesteri hivatallal, mutattak a felkészülés, előkészítés, lebonyolítás alatt. A Máréfalvi Mirákulum nem egy szokványos színielőadás. Nem csupán azért, mert nem profi színészek adják elő, hanem mert színhelyének, technikai hátterének biztosítása bonyolult. Aki kilátogat a Kőlikhoz, bizonyára el sem tudná képzelni, hogy azon a kissé hajlott hátú kaszálón egy profi produkció létrehozható. És nem tudja – honnan is tudhatná? –, milyen bonyolult szervezést igényel a terep előkészítése, a nézőtér, a hang-, illetve világosítótornyok felszerelése, a színtérre vezető ösvények belépcsőzése, világítása. És azt sem, hogy mindezért a falu tehetséges és közösségért elkötelezett polgármesterét, Dávid Lajost, valamint alpolgármesterét, Mihálykó Józsefet illeti az elismerés. Mint ahogyan a szereplőkkel végzett előkészítő folyamatban vállalt avatott munkájukért Dávid Izabella zenetanárnőt, Pálfi Józsefet, az író rendezőasszisztensét, András Lorándot és Székely Márikát, az előadás koreográfusait. A kis csodát a Mirákulumban. Elismerés és köszönet érte mindanynyiuknak! Legyen ez a pár sor az ő részük a tapsból, amellyel a közönség, helyiek, külhoniak közös előadásunkat honorálták! Jövőre ugyanígy, ugyanott találkozzunk, építsük fel ismét azt a szellemi székely kaput, amelyen „kicsinynek és nagynak, minden nemzetségnek” megéri minden alkalommal betérni!

Lőrincz Zsuzsanna, az Artera Alapítvány igazgatója